A tizennégy segítőszent az első századok keresztény vértanú szentjeinek egy csoportja.

Tiszteletük ezen együttes formája a középkorban terjedt el, aminek első liturgikus nyoma a 13. században a kremsi oltár. Magyarországon a 15. században figyelhető meg tiszteletük terjedése, majd a 16. században megszakadt, és csak a 18. századi német bevándorlók hozták magukkal ismét.

Azon szentek, akik közbenjárását így együttesen is kérték: Ákos, Borbála, Balázs, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Euszták, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antiochiai Margit, Pantaleon, Vitus.